Evésivás. Ezmegaz. Gondolatok. Jegyzetek. Lengyelország. Szösszenetek. Varrásszövéshímzés. Tradíció. Tűzzsonglőr. Én.

2023. december 26., kedd

"Tűzkörben táncol, vállat von a kihívásokra..."



Valamikor a kétezres évek elején láttam először tűzzsonglőröket. A Bakonyban voltam, életem első goapartiján. Mar a megerkezeskor magaval ragadott a latvany, ahogy fiuk, lanyok tancoltak az erdei tisztason mindenfele misztikus tuzeszkozokkel. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz hozza merszem.
A petroleum illata azota is arra az ejszakara emlekeztet. Nem vagyok profi, sot, meg csak kozepesen jo sem, de lelkes es imadom csinalni.
A tuz hangja, mikozben jatszol, teljesen befedi az elmedet. Mindegy, mi van korulotted, tomeg, koncert vagy csak az ejfeketen hompolygo Duna, semmi mas nincs, mint az a hang, amit semmi massal nem potolhatsz. ssrrssrrrsssrrrr minden egyes mozdulatodnal hallod, erzed.

2010 szilveszteren volt a kezemben eletemben eloszor tuzes meteor. Egy baratnemtol kaptam kolcson(azota nalam maradt, es a mai napig szeretnem neki potolni de eddig nem jott meg ossze), es az ev utolso napjat barati tarsasaggal Budapesten toltottuk el(akik aztan kesobb a lakotarsaim lettek egy furcsa amde annal orultebb idore), gondoltunk egyet, es kimentunk a Nagykorutra(egesz pontosan a kapunk ele)jatszani. Harmincakarhany evesen ez volt az elso igazi pillanat, amikor ugy ereztem, elek. Igazabol. Valahogy igy.



Aztan jott egyszerre minden. Tuzezes kozepkori zenet jatszo zenekarok koncerjein, tortenelmi fesztivalokon, budapesti parkokban, a vajdahunyad var melletti leeresztett vizu vizesarokban, a visegradi hegy tetejen, a palotaban, a budai varban, a Savaria karneval utcajan, avisegradi palotajatekokon a Preshaz elott a hagyomanyorzok szokott utcai bulijan, lengyelorszagi vikingtabor kellos kozepen, szinten lengyel kastely ketrjeben(azon a ponton, ahol par oraval kesobb hajnalig hullocsillagokat szamoltunk a szerelmemmel, aki a gyermekem apja lett), es ami az abszolut kedvencem, Visegradon a Duna partjan, baratokkal, fulledt nyari ejszakakon. Csak ugy. Magunknak.



2016. január 2., szombat

Egy Fius nap, avagy mi var rank, mikor par orara magara hagyjuk Apat meg a Kispasit :)

Tegnap volt az elso nap, hogy magara hagytam a feleves kispasimat. Varsoba kellett mennem, elvinni egy baratunkat a repterre kocsival. Oda vissza 400km, nem nagy cucc, nadehat megiscsak 5-6 ora, es hat eddig egyszer voltam tavol fel orara tole, mikor elmentunk az anyakonyvi kivonatat es az apasagi nyilatkozatot megcsinaltatni, meg neha 10 percekre, mikor elmentem boltba egyedul. Dehat most akkor fius nap lesz, apaval marad otthon, ennek is el kellett jonnie egyszer, nagy levego, tulelem. 
Indulas elott gondosan elokeszitettem mindent, mert a parom kisse ketbalkezes olyanokban hogy melyik bodyt adja ra, melyik nadrag a jo, melyik tanyerbol egye az ebedet, stb. Ja, es ez a nap volt az o nagy peulscsere debutalasi napja, merthogy ezeddig o nem cserelt pelenkat.(en meg meg sosem furdettem, szaranya vagyok, mi? :D


grin hangulatje ) Gyereknek a lelkere kotottem, hogy legalabb ketszer besz.rni, apat minimum egyszer lepisilni es vegigbofizni. Kikeszitettem a szek hatara tiszta harisnyat, nacit, rovidujju es hosszuujju bodykat, mindenbol 2-2 darabot, ha estleg baleset tortenik, lehessen cserelni, meg vagy egy tucat nyalkendot, merthogy Balint tobbet nyeladzik mint egy alomnyi boxerkutyus. Elovettem a talkat, kiskanalat, pelusokat, mindne hobelevancot,hogy keznel legyen, amire szukseguk lesz, es elindultam.Hat mit ne mondjak, rendesen lelkiismeretfurdalasom lett az ut vegere, merthogy minden percet elveztem. Visszauton rekedtre enekeltem magam egy komplett Kispal koncertet meghallgatva a lejatszon, amire mar bazi regota keszultem, de meg sosem sikerult, mert mindig volt valami gatolo tenyezo. Ut szeli szikla tetejen ittam a capuccinom papirpoharbol, nem tudom, miota nem sikerult ugy meginnom egy kavet, hogy kozben ne kellett volna egy pelust kicserelnem, leesett csorgot, cumit ragokat akarmit a foldrol felvennem, valaki masnak egy masik kavet/reggelit/ebedet keszitenem, tejet melegitenem, bofiztetnem stb. Sutott a nap(bar a seggem befagyott, mikor kiszalltam a kocsibol), az ut tokures volt, heppiness es boldogsag es feltoltodes. 









Utkozben ketszer hivtam oket, eloszor panikoltam,mikor a parom nem vette fel elsore, de gyakorlatilag el lettem hajtva a fenebe, hogy hagyjam mar oket, mert minden oke es epp jol erzik magukat.


Amikor hazaertem, a kovetkezo kep fogadott. A gyerekem fekszik az agyunkban pizsamafelsoben, egy ezer eve kinott nadragban, es teli pofaval vigyorog. Persze villantott ram olyan ezerwattos hollywoody mosolyt, amitol egy pillanat alatt elolvadtam. 


-Te - mondom-, honnan szedted azt a nadragot?
- Hat ott volt egy kupacban.
- Jaja, azok a kinott ruhak, amiket osszeraktam a korhaznak. 
- De adtam ra harisnyat is.
Ranezek a reggel kikeszitett ruhahalomra, ami persze erintetlen. 
- Honnan?
- Hat, talaltam egyet. ( johogy, a szennyesben, tegnap ebben kuszta vegig a fel lakast.)grin hangulatjel
Akkor mar nagyon rohogtem. 
- Na es hogy ment a pelenkacsere?
- Csak egyszer kellett, volt egy kis pisi. De azt hiszem, par perccel azelott, hogy megjottel, lehet, hogy bekakalt, mert fura hangot adott ki es hulye arcot vagott hozza, de azt mar nem csereltem ki, mert tudtam hogy mindjart itthon vagy.(Hivtam, mikor a varosba ertem)


Aha, par perccel ezelott, mi? Most mar ertem, miert vigyorog annyira a gyerek, es terjeng a fura szag a szobaban. grin hangulatjel grin hangulatjel 
Kibontom a pelust, hat konkretan a hata kozepeig sz.ros volt, ugyanis ugyes apuka ugy cserelte ki az elozo pelust, hogy nem tepozarazta ossze rendesen, es hat a fogzasos higf.s(bocsi) az utat talalt mindenhol. Konkretan fuldokoltam a rohogestol. Foleg, mert a gyerekem magat nem zavartatva jatszott, maskor meg mar ha egy kis keves cucc van a pelusban, es nem cserelem ki 5 percen belul, nekiall balhezni. Hat mondom, szep fius nap. 
Az mar csak hab volt a tortan, hogy a konyhaban lattam a babakajas uveget, benne a kanalat, gondolta, minek a tanyer, jo az uvegbol is, tovabb marad meleg. 
Persze az egesz napot az agyban toltottek, a ragokas oroszlant ejjel talaltam meg a parnam alatt, mikor mar nem tudtam, mi nyom ennyire, a kisvakondos konyv meg valahonnan a paplanom alol kerult elo. 


Ahogy a baratnom mondta, egyutt sz.rban, de szeretetben. 
Imadom oket. <3
#fiusnapkipipalva




2015. december 29., kedd

A lengyel Karacsony, avagy a bejegyzes, amit mar ket eve meg akartam irni

 Regen irtam barmit is, igaz, a kutya nem olvassa a blogom, de a minap ravilagitott egy kedves baratnem, hogy valojaban magamnak is irhatom, majd biztosan jol lesz visszaolvasni.

 Ha valaki annyira elvetemult, hogy megis olvasna, attol elnezest az ekezetnelkulisegert, a parom lengyel klaviaturajan gepelek.

 Ket eve mar nekiugrottam egyszer, hogy irok a lengyel karacsonyrol, de ez akkor elmaradt. Most ismet reszem lehetett benne, igaz, kicsit maskent, hiszen ebben az evben megszuletett a kisfiam, igy ez az o elso karacsonya volt, bar sokmindent meg nem ertett belole. Ket eve meg vendegkent erkeztem, ma mar csaladtagkent vagyok itt. Akkor latogatoba jottem, most itt elek. 

 A lengyelek altalaban ragaszkodnak a tradicioikhoz. Ami egy nagyon szep dolog, nalunk sajnos egyre kevesebb helyen talalkozni ezzel, es egyre tobb embernek lesz fontosabb az "en ajandekom a legnagyobb - de az enyem volt a legdragabb" tradicio. Itt azt ereztem, amit meg talan soha- gyerekkoromban, otthon sem-a lenyeg, hogy egyutt legyunk. Amikor szenteste korbealljuk a karacsonyfat, ostyat torunk es jokivansagokat mondunk egymasnak, amikor leulunk az asztalhoz, amikor vacsora utan csillogo szemmel kialtunk fel "Hallottad? Valaki motoszkal a teton!", majd a sogornom 7 eves kisfia lelkesen szalad az ablakhoz, hogy "Megjott a Mikulas, latjatok? Ott egy oriasi zsak a teraszon!!" Aztan bevonszoljuk a zsakot, mindenki megtalalja benne a maga ajandekat, es kozosen kibontjuk. Aztan jatszunk ejjelig, beszelgetunk, fecsegunk, eszunk, es egyszeruen csak megallitjuk a vilagot par orara. Mindezt karacsony-illatba csomagolva.

 Node menjunk sorban. A Karacsonyfat mar delutan feldiszitette a sogornom es a fia, anyosom lelkesen filmezte(miota kapott egy okostelefont, mindent dokumental, hihetetlen cuki es lelkes), hogy majd mi is meg tudjuk nezni. Mi persze szokas szerint kestunk, ami nem szep dolog, mert egyreszt rossz szokas, masreszt az unnepi vacsora az elso csillag feljottevel veszi kezdetet, jelkepezve a betlehemi csillag megjeleneset. Node egy 5 es fel honapos babaval idore menni barhova.. :) Amikor megerkeztunk, gyorsan ledobaltuk a csomagokat, en feltettem a tuzre az elozo nap gondosan elkeszitett jo magyar halaszlevet(eletem elso halaszlefozese volt, kozkivanatra, aposomtol kaptam hozza egy egesz sullot, vagy ket kilo harcsat es ket fejetlen - farkatlan pontyot. A sullo darabolasa egy kulon musorszam volt, Balintom konretan rohogott rajtam a babahordozobol, valoszinuleg nem ertette, miert ugral es szentsegel az anyja a konyhaban, mikozben egy hatalmas, amde annal eletlenebb kessel probalom lecsapni csori hal fejet. Az arckifejezesemet videozni kellett volna, mikor szembesultem vele, hogy "ennek a k.va halnak van ket szeme es bamul ram, mi a tokomet kell nekem ezzel csinalni??"-persze a facebook nagy talalmany, gyorsan rairtam szakacs ismerosre-akivel amugy is epp elenk kommentelesben voltunk-o kozolte, "vagd kette a koponyat es nyomd ki a szemet". Hat, nincs az az Isten, es amugy boldog karacsonyt, Freddie Kruger, gondoltam, de aztan megtettem. Menet kozben rajottem, hogy a fakanal masik vege epp halszemkinyomas kompatibilis, jojjon aminek jonnie kell.( Jovore kiskanalat hasznalok...) Mikor a darabolos halgyilkos pszichomami musort befejeztem, egesz helyre kis halaszlevet rittyentettem, legalabbis az uram szerint, mert en ha fizetnenek erte sem ennem meg.). 
Miutan szusszantunk egyet, kovetkezett az ostyatores. Ennek hagyomanyat -annak ellenere, hogy sokaig egyhaz altal eloirt torveny volt- meg a pogany idok szokasaiban is megtalaljuk, akkor a tesveriseg, bajtarsiassag jelekent elosztottak maguk kozott az emberek a kenyeret. Ma is ugy hiszik, ha megosztjak egymassal az ostyajukat, nem lesz hiany a kenyerbol sem. Az ostyatores a mi csaladunkban ugy zajlik, hogy mindenki kap egy ostyalapot, korbeallunk, torunk a masikebol mikozben o is a mienkbol, es elmondjuk az jokivansagainkat. Ebben az evben egy szot sem birtam kinyogni, ez nem csak a hianyos nyelvtudasomnak volt betudhato, hanem a patakkent omlo konnyeimnek, amiknek akkor mar nem birtam gatat szabni...az elozo par nap minden feszultsege egyszerre jott ki rajtam, anyamra gondoltam, aki tolem ezer kilometerre tokegyedul toltotte az estet, a noveremekre, akik egy masik iranyba ezerkettoszazra tolunk, es nem tudom,mikor latom oket ujra, igy egy pillanat alatt ugy bogtem, mint egy kisgyerek.

 Ezutan asztalhoz ultunk. A karacsonyi asztalrol el kell mondanom, hogy teriteskor az asztalterito ala rejtenek harom fuszalat es par penzermet. A fuszal az etelt, a penz a joletet szimbolizalja, ezzel kivanjak, hogy boseg legyen mindenbol. Egy plusz teritek mindig kerul az asztalra, biztositva, hogy a varatlan vendegnek is jusson hely, emlekezve arra, hogy Mariat es Jozsfet senki nem akarta beengedni a hazaba, igy Jezus vegul egy istalloban(barlangban, ki mit hisz, helyettesitse be) szuletett meg. A 12 apostolt szimbolizalva 12 fogas kerul az unnepi asztalra, ezek altalaban husmentesek, Nalunk a " hal nem hus " alapon ilyenkor rengeteg fele haletel van musoron. Iden tulteljesitettuk magunkat, mert 15 fogas lett, node ebbol harmat gyorsan eltuntettunk a huto melyere, jo lesz az majd masnap. Koztuk volt az en csodasan elcseszett Waldorf salatam is, ami csak alcazott waldorf salata lett(szandekosan kisbetuvel...), mivel a mi draga istenhatamogotti kisvarosunkban karacsony elott egy nappal szarzellert kapni lehetetlen kuldetes volt, igy rendes zellerrel potoltam-hat nem kellett volna. 
A sogornom hagomanyos borscs levese ismet mindent vitt nalam. Ez egy ceklaleves, ami sokfelekepp keszitenek, nalunk cekla, hagyma, zeller illetve rengeteg vorosafonya az alapja, egy tortellini szeru, gombaval toltott tesztabatyuval szervirozva. A halaszlevem itt is sikert aratott, majd a levesek utan kovetkeztek a fofogasok. Ebben az evben a halat hallal volt a jelszo. Termeszetesen nem hianyzott a klasszikus franciasalata (amit itt fott tojassal bolonditanak meg), az en lilahagymas, majonezes burgonyasalatam illetve a hazi keszitesu gombas pierogi azaz pirog sem(ezt Borys, a sogornom fia keszitette, lattam anyosom videojan, annyira cukin dolgozott vele. Remelem Balint is kis konyhatunder lesz majd :D ). A halak csodasan sikerultek. Volt tokehalfile mogyoros tormas martassal, hering tejszines hagymas martasban(az en abszolut kedvencem, ket eve vartam ra, hogy ujbol ehessek ilyent mmmmmm), hering gorog modra(valojaban senki nem tudja, miert ez a neve, ez egy sargarepas-hagymas martasban sult hal, semmi koze a gorogokhoz), ecetes hal mezeskalacs modra(bizarrul hangzik, amde nagyon finom, olajos, fahejas, szegfuszeges ontettel pacolva), citromos, friss oreganos, olivaolajos, hagymas hering(igen, a hering itt nagyon nepszeru es rettento finom), es meg ket fajta, amit ha agyonutnek sem jut most az eszembe, majd ha sikerul megeroltetnem az agyam, akkor ezt a mondatot kijavitom. :D
A vacsora vicces volt szamomra, mert azon kivul, hogy ettem, meg arra is kellett figyelnem, hogy az olemben fickandozo halacskam(ha mar halazunk) nem tapicskoljon folyamatosan a tanyeromban. Merthogy mindenaron ugy gondolta, hogy milyen jo moka a tanyerban nyulkalni. :)
Vacsora utan kave, suti (ezt mar annyira nem eroltettuk tul, sogornom serniket, a klasszikus lengyel turos sutemenyt keszitett, en pedig egy sutes nelkuli kekszes alapu truffeltortat, ami meglepoen jol sikerult, hala a truffelkremet megbolondito narancsnak es mentapalinkanak. Sutizes kozben zajt hallottunk, persze elotte figyelemelterelessel kicsempesztuk az ajandekoket a teraszra, Borys pedig nagy lelkesen latta, hogy megjott a Mikulas. Merthogy biza itt nem a kisJezus hozza az ajandekokat, hanem a Mikulas. Az ajandekbontogatas, a jatek, a beszelgetes keso ejjelig folytatodott, majd hazajottunk. Kivetelesen nem aludtunk ott, Balintot nem akartam ennyire kizokkenteni a napi rutinbol. 

Az este mondata mindenesetre Borys szajabol hangzott el.
-Borys, edd meg azt a kicsi halat, mert święty Mikołaj (ahogy felenk a Mikulast hivjak) meglatja, hogy nem eszel.
-Dehogy latja, le van huzva a redony.


Masnap folytatodott a karacsonyi orulet, parom nagymamajahoz voltunk hivatalosak. 
Nala igazabol az evesen volt a hangsuly, vegre jol bekajaltam az itteni toltott kaposztabol, ami egyebkent edeskaposzta levelebe csavart, paradicsomos martasban talalt etel. Imadom.
grin hangulatjel grin hangulatjel 
A tegnapi nap beszolasa fokozódott. A parom unokatesojanak fia, Bartek, fel evvel idosebb Borysnal. Ülünk az asztalnal, a ket gyerek beszelget.
Borys: Mit hozott neked święty Mikołaj?
Bartek: Á, kepzeld, nem is ő hozza, hanem apáék.
Borys: Dehogyis, az kizart, tegnap kimentunk apaval megkeresni Mikołajt, mert hallottunk valami zajt, es mire visszaertunk ott volt a nagy zsak a teraszon tele ajandekkal.
Bartek: De en Láttam, amikor Anya meg Apa csomagolták. (Ez utan a mondat utan negyen rugdaltuk a gyereket az asztal alatt, nade hiaba, ő folytatta
:D )
Kulonben is, a Media Expertben lattam azt a jatekot, amit megkaptam.
Borys: Persze, hiszen valahol Mikołajnak is vasarolnia kell.
grin hangulatjelgrin hangulatjel


....gyorsan letereltuk oket a temarol.

 Illetve a nap beszelgetese a nagymamaval, aki amugy 86 eves, suket mint az ágyú, nekem meg van meg csiszolnivalo a lengyeltudasomon.

-Mama, iszok egy kis vizet, jo?
-Itt van a tuzhelyen, mindjart felforr. (Epp teat kezdett fozni) De miert akarsz forro vizet inni?
-Nem akarok, csak hideget.
-Van pepsi meg gyumolcsle is.
-Mama nekem azok tul edesek.
-Persze szivem, lesz ebed utan edesseg is. 


Hat valahogy igy zajlott a mi kis karacsonyunk, igazabol Balint tojt az egeszre, en meg nem akartam kitalalni semmi hulyeseget, hogy huu, az en gyerekem igy bamulta a karacsonyfat vagy ugy ujjongott az ajandekoktol. O elegedetten nyugtazta, hogy meg mindig mindenki rajong erte, poci tele, jatszoszonyeg osszerakva, minden mas le van kakalva. Szo szerint is parszor. 

A vegere ket foto, az elso Borys es Balint, a masodik a nagyi-akarom mondani a dedimami par dedunokaval a tizbol.(Balint, Borys, a nagyfiu Rafał, aki Balint nagytesoja, es Bartek, aki majdnem leleplezte a Mikulast. :) )


2014. augusztus 23., szombat

Nosztalgia, avagy amikorénmégpincérvoltam....

Életem vagy 20 évében dolgoztam pincérként, mielőtt önmagam lettem. Eközben sokszor éreztem úgy, hogy az egész világ üldöz engem, főként a "hülyevendég" képében. Kimondottan ellenem esküdtek össze, a legkülönfélébb módokon.

Kedvencem a laktózérzékeny vendég. Na persze nem az, aki valóban érzékeny eme dologra(mint én is, a sors fintoraként egyébként), hanem az, aki teljesen a divatot követve, már már hisztériába átcsapó módon képes belekötni még abba is gyakorlatilag, ha a kávéja mellett áll a tejesdoboz. Közben persze, esze mint egy marék döglött molylepkének, viszont felettébb felsőbbrendűnek érzi magát azáltal, ha másokat-történetesen a pincért jelen esetben-kioktathat, és traktálhat a nem létező nyavalyáival.

Az egyik kedvencem a "hallott valamit és ki akarja próbálni mert ezáltal kúúúúl lesz" típus. Valahogy így adja elő:

Cukika flegmán betipeg a tűsarkain, karja hajlatán egy méretes, telipakolt Vottyon a Józsefvárosiról. Akkora, hogy derékba hajlik szegény lány a súly alatt. (Igazából sosem értettem, mi a fenéért nem lehet feltenni vállra, ha már köveket cipel benne a Duna partól, miért kell imbolyogni a járókelők között majdnem pofára esve, és mégis szigorúan szekszésnyújork stílusban vinni azt a kurva táskát. De ez egy más lapra tartozik.) Szóval Cukika egyensúlyozgat a pult előtt, és sűrű 3Dszempilla rebegtetés közepette odaveti:

- Helló, van valami laktózmentesetek, vagy hasonló?
(Itt már a kérdésfeltevésen kinyílhat a bicska érzékenyebb kollégáim zsebében, na persze, VALAMI mindig van. Mondjuk egy féltégla, az eléggé laktózmentes. Természetesen az évek során megtanuljuk, hogy érzések elrejt, fapofa, ezerwattos hálivúdi mosoly.)

- Jó reggelt. Természetesen van, laktózmentes tejem is és szójatej is.
(Erre a választékra hirtelen átsuhan egy kis felhő páciensünk homlokán, a bőség zavarában hirtelen azt sem tudja, mihez kezdjen, erre nem volt felkészülve. Gyorsan vissza is nyelem azt, amit még mondani akarok, hogy jaajuteszembe, van még mandulatej is, ha azt szeretnél.)

Cukika erre jól megfontolva a következőt mondja:

- Akkor a laktózmentes szójatejből kérek egy tejeskávét.
(Igen, tudom, hogy valójában nem mondott akkor marhaságot, hisz a szójatej laktózmentes. Nade azért nagyon össze kell szorítani a fogaimat, hogy ne bukjon ki belőlem a röhögés.)

A tetőpont az, amikor Cukika belekortyol a csodaszép szójatejes kávéjába, majd fancsali képpel közli:
- Ennek miért van ilyen furi íze, romlott? Semmi köze a tejeskávéhoz.

Hát aranyom azé bazdmeg, mert a tej az a tehénből jön ki, a szója meg azon a földön terem, amit a tehén legelés után teleszarik. Szóval maximum itt van kapcsolódási pont a kettő között, de a büdös életben nem lesz ugyanolyan az íze.

Másik best of típus a tudálékos, ő az, aki mindent jobban tud. De még azt is jobban. Valami hasonló módon:

Ötvenes hölgy, bőrjakóban, divatos szemüvegben, abból a lazának kinéző tanárnéni típusból, aki bár hiperkedves, de ha ÚGY néz rád a szemövege alatt/felett, akkor a szar is meghűl benned, és tudod, hogy bármi van, csak neki lehet igaza.

- Jó napot. Meg szeretném kérdezni, hogy a sonkás sajtos melegszendvicsen van e valami kenőcs.
(hehehe, falurú tetszett gyünni, he?)
- Szép napot. Mármint a vajra gondol?
- Ja, igen, igen. Vaj vagy margarin?
- Margarin.
- Ó az remek. Sajnos vajat nem ehetek, nagyon erősen laktózérzékeny vagyok. Semmiféle tejterméket nem fogyaszthatok. De akkor kérek szépen egy sonkás sajtos melegszendvicset.
(hát...khmm...szóval...most ezt hogy mondjam el neki, hogy az a fránya sajt....hát jó, mély levegő, tartsunk felvilágosító órát)
- Azt ugye, tetszik tudni, hogy ezen sajt is van. Márpedig a sajt az ugyebár, mint tejtermék, szintén tartalmaz laktózt, mert mi sajt sajtot használunk, nem a növényből készült szintetikus változatot.
- Ó, semmi probléma, sült sajtot ehetek, mert abból KISÜL a laktóz.

Valójában vinnyogok befelé, gondolkodom, hogy leállok vele kicsit vitatkozni, de inkább nem. Mert miközben ezt mondja, ÚGY néz a szemüvege felett.
Végülis, az ügyelet csak egy sarokra van, ha esetleg mégsem sülne ki belőle. Bár lehet, hogy ebben az esetben a sajtra is ÚGY néz, és a laktóz inkább önként távozik.

Aztán van, aki halmozza az élvezeteket. (Személy szerint halmozottan fogyatékosnak hívom, bár tudom, ez sértő a sérült embertársaimra nézve.)

- Helló. Kérek egy koffeinmentes tejeskávét laktózmentes tejjel, két édesítőszerrel, és egy cukormentes kólát.
(mmmmmm..... nagyon nehéz kibírni, hogy ne kérdezzem meg hangosan: "A guminőt majd itt dugod meg, vagy felvigyem az emeleti klotyóba?")



folyt.köv.








Szösszenet nyár elejéről

Megjött a kánikula....

Csak úgy. A semmiből érkezett...pár napja még a seggünk befagyott, most meg...levegőért kapkodva ülök a nyitott ablaknál, vizesronggyal a fejemen. 

Hirtelen az egész környék élni kezdet, de még hogyan.Napközben a rohadt kiskölykök ordítanak egész nap az ablakom alatti jatszótéren, néha az anyukák próbálják őket túlüvölteni. Az egész olyan, mint egy nagy érthetetlen földöntúli kavalkád, valami furcsa, idegen nyelven, amiből most még egy kurva szót sem értek. 

Aztán a helyüket átveszik a balfasz tinédzserek, akik diszkopólót (lengyel tuctucmulatós "zene") hallgatnak az okostelefonjaikon. 

Most így estére placc az alkeszoké, akik közül ketten épp veszekszenek valamin, a többiek csak szolidan ordítoznak, üveget csörgetnek, taknyot köpnek. 

Valahonnan messziről egy kisbaba sírása hallatszik, amit néha néha megszakít valami gyépés nő artikulálatlan kiabálása....

Persze aludni nem lehet tőlük, de talán majd hajnalban. Na igen, ahogy én kis naív azt elképzeltem. A köcsög madarak már rákezdik négykor.( Amikor egyébként meglepő módon itt már világos van.) Macska úrnak persze több sem kell, azonnal válaszolgat a kis tollasoknak, Mert hát nem úgy van az kérem, hogy itt csak úgy lehet csicseregni meg dalolászni, kussoljatok, itt emberek alszanak. Azt már leszarja, hogy ez hangos nyávogáskaffogásfújtatás hangeffektekben nyilvánul meg.

A nap első sugaraival elkezdenek kiszivárogni az emberek a lakásokból, majd érkeznek a kölykök. 

...és kezdődik minden előről...

Üdv a gettóban, nyár.  :D


2014. augusztus 22., péntek

Kalóriaszámlálás... na persze.

Hát, vicces, az első komolyabb blogbejegyzésem, ami szól is valamiről, az a "kajatéma".

Lengyelországi létemnek az első látszódó nyoma az egyre növekvő hátsómban kezdett megmutatkozni. Sosem voltam nádszál alkat, szeretem a jót, és nem fogok csak azért nem betolni egy jó tál csülökpörit, hogy azon filózhassak, vajon tetszem e másoknak. Igazából olykor elszalad velem a ló, ez az utóbbi években különösen észrevehető, a tipikus jojó effektus megtestesítője vagyok. Most épp a felfújt lufi állapotban. 
Nade hogy is jutunk el idáig...
Először is adva van egy férfiember(továbbiakban az Ember), akire jó főzni. Naponta. Néha kétszer is. Rájött, hogy ő biza szeret valójában mindent, amit én főzök. De legfőképpen a tésztát és a krumplit. Na mondjuk, mi mást....ezek pont a legegészségesebb ételek, és abszolúte nem hízlalnak. Szóval nálunk nem telik el hét krumplistészta vagy paprikáskrumpli nélkül, de gyakori vendég nálunk a pörkölt-nokedli párosítás, az ilyen olyan főzelékek, vagy a penne ala carbonara. Na meg még egy halom más, tepsiben sült disznóságok, krémlevesek, lángos vagy olykor olykor a jó kis almáslepény, ahogy anyámtól tanultam.

Ami az én másik nagy bajom, azok a rohadék lengyel édességek. Itt bemész egy boltba, és úgy kezdődik, hogy meglátod a kasszánál a sütispultot. Frankón, mint egy cukrászda. Aztán ott jönnek a különféle kis bonbon szerű csokikák, amik garmadával állnak a pulton, kilós áron, ráadásul gyakorlatilag fillérekért. A csokival bevont aszalt szilva, a Michalki nevű, nemtudommibőlvandemindenformájafinom kis kocka alakú finomság, az aftereightre hajazó tallér, a kis zselés izék és természetesen a Krówka.Az az igazi tejkaramella, ami itt olyan, mint gyerekkoromban. Amit akkor szerettem, mikor kicsi voltam, aztán felnőtt fejjel otthon megkóstolva valami furcsa undort váltott csak ki belőlem. Itt eltelt vagy három hónap, mire megkóstoltam, de...nem kellett volna. A gyerekkor íze visszatért, a tejkaramella győzött, megint van miért élni. 
Szóval, ha kibírod a boltban, hogy ne pakold tele a kosarad a polcokról valami fasza karamellás vagy egyéb trutyival, akkor még mindig ott van a sorbanállás a kasszánál...és hát ugye, ott az a fránya sütisvitrin. Amit befelé menet még kicseleztél, de most... A tejszínes-gyümülcsös cucmákok ,a szebbnél szebb almáspiték és a sernik, a hagyományos lengyel túrótorta dörömböl rád az üveg túloldaláról, hogy "vegyééééél meeeg".

Egy idő után erre persze már immunis vagy. De még mindig ott vannak a jobbnál jobb gyümölcsös sörök, amik rendezett oszlopokban sorakoznak az eladó mögötti hűtőben, ezer féle ízzel, minimum százezer kalóriával.
Egy szó mint száz, nem egyszerű az élet egy megszállott torkoskodónak itt. De azért nem cserélném semmi másra. Mégha fel is szaladt az a fránya sok kiló. Az egyéb, alapvető élelmiszerek egy másik történet részét képzik majd. Mert azokról is van mit írni.


2014. július 24., csütörtök

Születtem Magyarországon....

Születtem Magyarországon...ezt már leírtam két évvel ezelőtt, amikor az első blogbejegyzést megirtam-istentudja minek. ...harminchat éves elmúltam. Talán annak, hogy most két év múltán visszaolvasva lássam, honnan jöttem és most hol vagyok, hová tartottam akkor s hová jutottam, ki voltam s hogy ki lettem.
Születtem Magyarországon...ez most duplán súlyos értelmet nyert számomra, tekintve, hogy az elmúlt fél évben fenekestől fordult fel az életem azzal, hogy Lengyelországba költöztem.
Akkor kerestem az utam, aztán lassan megtaláltam, s most megpróbálok járni rajta. egyenesen.. néha elesve, de mindig felállva. közhelyesen erre mondják, rögös út vezet a sikerhez.
A humorom azóta sem hagyott el, bár az évekkel egyre ironikusebb lesz, ha lehet ezt így mondani.
A főzést is művelem redszeresen, van kire. Főként, hogy ismerkedhetem az új ételekkel, amik valahogy mégis ismerősek. Hasonló a két nemzet konyhája. Az étkezési szokásokról majd mesélek bővebben.
Hagyományőrzök, tűzzsonglőrködök, énekelek, szövökvarrokhímzek. Még mindig.

Elfogadtam, aki vagyok, és nem akarom már megváltoztatni...és a "szép az élet, mégha néha nyakig is állunk benne a szarban" szerint próbálok élni.

...és még mindig üvegből iszom a pálinkát. Na jó, most már a vodkát inkább.